Susan Bordo - Reading the slender body
2022. július 26. írta: Zsófi Legény

Susan Bordo - Reading the slender body

Tanulmány

Susan Bordo ~ Reading the slender body avagy A karcsú test olvasata c. tanulmánya pont azt a témát járja körbe, amire a lenti @arts.compass poszt hívja fel a figyelmet.

Csak Bordo picit bővebben, nagyon érdekes megközelítésből dolgozza fel azt a kérdést, hogy mióta divat a karcsúság.

266758185_586191185798846_2896744279448279615_n.jpg

A diétázás története

 
Ételmegvonás, böjt volt már az ókorban is, csak ott inkább szakrális vagy eszmei jelentősége volt.

A görög arisztokrácia azért vonta meg időről időre az ételt magától, mert ezt egyfajta önuralom gyakorlásának tartották, nagy jelentősége volt náluk a tűrőképesség fejlesztésének, a vágyak feletti uralomra való képességnek.

 

A kereszténységben is megjelenik az ételtől való távolságtartás, itt vallási síkon az a cél, hogy a külső ember, a test alá legyen rendelve a belső embernek, azaz a szellemnek és ezáltal még inkább Isten akaratának.

Ó‑szövetségi emberek, Jézus Krisztus, illetve újszövetségi emberek egyaránt gyakorolják a Biblia alapján szellemi‑spirituális okokból.
 

Viktoriánus kori változások

 
Bordo elmondja, hogy szélesebb néprétegek körében a viktoriánus korban (19.sz) vált a diéta divattá, itt már nem az egyén lelki‑szellemi fejlődése volt a cél.

Az embereket az "ideális testkép" elérése motiválta súly & alkat tekintetében. Az idea a korszakom belül is többször változott.

Na de szaladjunk kicsit előre...


... egészen 1993‑ig, amikor ez a Bordo tanulmány megszületett ... A 90‑es évekre akkora lett a hype‑ja ennek az egész karcsúság dolognak, hogy a kezdeti divat + sport kombót kiegészítették a különböző kemikáliák és plasztikai műtétek, melyek mind kifejezetten az idealizált test elérését célozzák.

A gond nem is az, ha ezt valaki normális keretek közt teszi. De sokan megszállottá válnak és túl messzire mennek egy irreális cél irányába.

Kortárs félelem a duciságtól (~1990) 

 
Bordo számos érdekes megfigyelést és saját példát hoz arra, amit a 90‑es években megfigyelt. Megállapítja, hogy amit aktuálisan szépnek tartunk, vagy ideálisnak, az pár évtized múlva már nem lesz divat.

Mégis, tudat alatt is belénk épülnek ideák és azzal a szemmel / elvárással nézzük a testeket.

Mikor a vékonyabb, mikor a feszesebb, mikor a teltebb idomok a nyerők.

Bordo szerint a 90‑es években már nem is a szó szoros értelmében való túlsúly ellen ment a harc, hanem a kisebb zsírpárnák, lötyi, puha, petyhüdt vagy „redős” test ellen.

A média táplálta a reklámokkal az emberek ellenérzését a dudorok ellen ilyen szövegekkel:

"Most szabadulj meg a kínos zsírpárnáktól, dudoroktól, nagy hastól, fonnyadt mellektől és fenéktől. Érezd magad fiatalabbnak, és segíts meggátolni a cellulit kialakulását… Legyen szép alakod has nélkül."
A média tehát azt kommunikálja, hogy erőszakosan kell fellépni a test ellen, ami az ellenségünk mert ilyeneket produkál:

- úszógumi? meg kell „támadni", „el kell pusztítani”
- zsír? „el kell égetni”
- hasak? „belek"? "ki kell pukkasztani”, „el kell törölni”

Korunk megoldása a telt (‼️nem a tényleg túlsúlyos‼️) testre - ZSÍRLESZÍVÁS

Ami köztudottan nagyon veszélyes.

Ez már nem személyesen ideális... hanem feszes


Bordo tehát azt hangsúlyozza, hogy nem arra tevődik a hangsúly ‑ és ez a probléma ‑ hogy mindenki próbálja az egészségeset kihozni magából, hanem arra, hogy valamilyen fejben élő (de folyton változó) idea felé tolódjon mindenki.

Ez az idea pedig már nem is a súlyról szól, hanem a feszességről.

Itt pedig picit lessünk vissza a múltba:


Az iparosodás / városiasodás után járunk, amikor sok ember gazdag sorba lepett, megközelítette a nemesi körök anyagi helyzetét és ez elég komoly önbizalom boost volt nekik, de mellette alapul szolgált bizonyos túlzásoknak is.

Változnak a korok és a testkép ideálok


A 19. században a nagydarab test társadalmi szerepet is jelölt: csak a gazdag ember engedhette meg és fizethette meg magának azt a luxust, hogy túlsúlyos legyen, így a polgárosodó társadalom újgazdag köreiben volt aki státusszimbólumként hízott meg mutatva, hogy túllépett a szegény, kényszerűségből éhező hátterén.

"19. század közepén egy üzletember és egy politikus kidomborodó hasa a polgári jólét szimbóluma volt, a felhalmozott vagyonuk külső megnyilvánulása." ‑ Bordo

Ellenben a nemesi családok azt kommunikálták, hogy megvetik... "azt a polgári kényszert, hogy a jólétet és a hatalmat jól láthatóan közszemlére tegyék, az arisztokrata testek inkább észrevétlenül, mint agresszívan uralták a társadalmi teret, látszólag felülemelkedve az étvágy és az evés szükségszerűségén. Következésképpen ezt az ideált kezdték magukévá tenni a középosztálybeli rangkeresők, amely során a karcsú feleségek férjeik sikerének mintapéldányaivá váltak." ‑ Bordo


Túlsúly mint jellemhiba?

 
Szemléletmód átalakulása:

- Szegénység, éhezés, soványság
- Meggazdagodás, túlsúly
- Nemesi attitűd az, hogy a jólét ellenére is rendelkezik valaki akkora önuralommal, hogy ad a teste karcsúságára.
- Ha valaki túlsúlyos, az jellemében gyenge.

Izmosság mint az alacsony sorból származás jele?

 
Főleg ma, az izmos sztrárok korában élve fura ez. Egykor viszont az volt az alacsony, vagy bűnözői ❗️sorból származó emberek ismertetőjegye, hogy ki voltak pattintva. 

A munkásemberek, a bűnözők és a fekete ökölvívókra volt ez jellemző az 1800‑as években. (Nekem erről Jean Valjean esete ugrik be...)

De a karcsú, önuralomra képes gazdag illetve nemesi rétegekre ez egyáltalán nem jellemző.

Annak idején tehát az izmosság ezt mutatta:

1. Speciális faji csoportba tartozó az illető
2. Nem művelt
3. Testi erejéből élő
4. Alacsonyabb rendű

Ellenben ma már az izmos test ezt közvetíti:

1. Helyes hozzáállás
2. Törődik magával
3. Van akaratereje
4. Tele van energiával
5. Uralkodik a lustaságán, erős jellem


A "morális ideológia" mindenhol

 
Bordo állítja záró gondolataiban, hogy napjainkban az idea, hogy a szép test az a feszes és izmos test, mely kemény munkával érhető el diéta és edzés árán.

Burkoltan sok film is ezt a morális ideológiát kommunikálja, mely terhet helyez az emberre, aki észrevétlenül magáévá teszi ezt a gondolatot, majd megpróbál neki megfelelni. De van, hogy ez nem megy és ilyenkor van, hogy különösen a fiatalok lelki válságba kerülnek.

1993 vs 2021

 
De amilyen izgalmas és meghökkentő egyszerre annyira megrázó is, hogy azóta, 2021‑re hova jutottunk. Ma már tényleg olyan ideák lettek az emberek elé állítva, mely megugorhatatlannak látszik még kemény munkával is.

Mintha újra abban a korban lépnénk, amikor az ideális alkatot pénzen lehet csak megvenni ‑ csak ma nem kaját veszünk, hogy elhízzunk, hanem az emberek költséges plasztikai beavatkozásoknak teszik ki magukat, hogy úgy nézzenek ki, mint egy homokóra.

Köszönetnyilvánítás

 
A tartalomért külön köszönet illeti egyetemi oktatómat, Dr. Imre Zoltánt, akinél az ELTE BTK‑n a Kultúratudomány és Populáris Kultúra tárgy keretein belül fel kellett dolgozzam ezt az anyagot, mely azóta is a fejemben van, sokat hozzátett a gondolkodásmódomhoz ez az ismeret, ezért pedig hálás vagyok a tanár úrnak!
Mindenkinek ajánlom a tárgyat akár szabad kreditként elvégezni, tényleg megéri!

A bejegyzés trackback címe:

https://liberalartshungary.blog.hu/api/trackback/id/tr9717891873

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása